Lezajlott hát a Magyarok Szövetségének második Országos Gyűlése is. De úgy is mondhatnánk, hogy a karanténba zárt szövetség dupla karanténba zárt országos gyűlése. Úgy tűnik, hogy ilyen különlegességek is csak nálunk történhetnek (a magyar/turáni átok továbbélése?), ilyen értelemben egy igazi "hungaricum".
Az, hogy a neobolsevik-liberális kormány nem lelkesedett értük, hát istenem, azt nem is várta el tőlük senki (az lett volna meglepő, ha nem így cselekszenek). Hiszen a Magyarok Szövetsége kiállt egy régi/új magyar alkotmány mellett (a javítgatott kommunista alkotmánypótlék helyett), a magyar nép érdekeit szolgáló, pártok nélküli, kétkamarás parlament mellett (ahol minden népcsoport és réteg képviseletet kapna), a magyar ember és a magyar munka megbecsülése mellett, stb. Nos, a böszme kormányától ezek valóban idegen fogalmak voltak. Azóta azonban lezajlottak a választások, úgy tűnik, az új kormányzó erő összességében felvállalta ezeket az értékeket, és mégis. A Magyarok Szövetsége mégis karanténban maradt. Az új kormánynak talán nincs szüksége egy ilyen aktív, ráadásul vele azonos értékrendet valló tömegre? Szinte hihetetlen. Na jó, egy pártnak nyilván nem lehet szimpatikus a pártok nélküli parlament gondolata, de a többi? Ráadásul a Magyarok Szövetsége nem tett semmilyen ellenséges gesztust, sőt. Akkor mi a baj? Talán konkurenciát látnak benne? Arról nem is beszélve, hogy a tavalyi gyűlés több kiemelt személyisége azóta magas kormányzati pozíciót kapott.
De ami mindennél még furcsább és fájdalmasabb, az a tegnapi harcostársak szembefordulása. Az, hogy a Magyarok Szövetsége és a Kurultáj szervezetileg kettévált és önálló útra indult, önmagában még nem baj. Sőt, természetesnek és helyesnek tekinthető. Az azonban, hogy szembefordultak egymással ahelyett, hogy vállvetve küzdenének, már teljességgel érthetetlen és felfoghatatlan. Pláne, hogy a közönségük ugyanazokból verbuválódik. Olyan ez, mint amikor egy házaspár válik és az ismerőseiket választási kényszer elé állítják. Ez a válás is nagyon megviselte a hagyományőrző tábort, mert senki sem szeretne választani, hanem mindkét csoportot teljes szívvel támogatni.
"A semmiből egy új világot teremtettem."
Bolyai János
A mottóul választott idézetnél tömörebben aligha lehetne jellemezni a helyszínt. Ott, ahol nemrég még csak a szél pergette a homokszemeket (hogy költőien fejezzük ki magunkat), ott ma pusztán a magyar emberek lelkesedéséből és tenni akarásából egy kitűnően átgondolt és példásan felépített tábor várta a zarándokokat.
Igen, zarándokokat, mert be kell látnunk, hogy a magyarságnak egy új, szent helye keletkezett itt. (Keletkezett? Létrehoztuk? Mindenesetre azzá vált.) Többen nevezték már egy második Csíksomlyónak. Egy olyan hely, ahová minden tudatos magyarnak rendszeresen el kell zarándokolnia. Már csak azért is, hogy találkozhasson a többi tudatos magyarral.
És miért szent ez a hely? Azért, mert itt fogant meg egy gondolat, a magyarság öntudatra ébredésének gondolata (bár talán pontosabb lenne újrafogantatásról beszélni). A teremtő már másfél évezrede kijelölte ezt a helyet, amikor az avar kagánt ide temették (de ha netán mégsem kagán volt, a lényegen az sem változtat). De csak most derült ki, hogy mire lett kijelölve. Itt érlelődött meg a gondolat, hogy csak magunkra számíthatunk. Ha valamit el akarunk érni, akkor azért nekünk kell tennünk. Senki más nem teszi meg helyettünk. Nem beilleszkedni kell a struktúrákba, hanem létre kell azokat hozni. Pontosabban: nem idegen struktúrákba kell beilleszkedni, hanem sajátot kell létrehozni. Ehhez pedig összefogásra van szükség. A magyarok közösségére. Így született meg a Magyarok Szövetsége, amely immáron második országos gyűlését tartotta Bösztörpusztán.
Beszámolót írok, nem dicséretet.
Egy híres beszéd híres (bár kissé átfogalmazott) kezdőmondatára utalással kell kezdenem. Mert aminek itt most részesei voltunk, arról csak úgy lehet beszélni, mintha a két fogalom azonos lenne. Hiába minden fogadalom, a magyar tenni akarásnak erről a csodájáról nem lehet hidegfejű, racionális beszámolót írni. "Ezer éve vártunk erre a pillanatra". Hiába tűnik dagályosnak ez a mondat, ha egyszer tényleg mindnyájan így érezzük. És hiába tudjuk, hogy ezeket a gondolatokat már őseink is felvetették, ha mi csak most szembesülünk velük. Minden generációnak újra végig kell járnia az utat.
Magyarország előbújt a génjeinkből. Az emlékeinkben rejtőzködő Magyarország a felszínre tört. Kiderült, hogy a felejtésre ítélt Magyarország túlélte azokat, akik felejtésre ítélték. Íme, az emberek szívében élő Magyarország. A ma élő magyaroknak eddig nemigen adatott meg, hogy ezt átéljék. És lám, most ez is bekövetkezett.
Tudom, ünnepélyes szavak ezek. Talán túlságosan is. De aki ott volt és átélte, ennél prózaiabban nem fejezheti ki magát. Eddig csak a költők írásaiban olvashattunk ilyen fogalmakat. Most már át is élhetjük a tartalmukat. Az álmok lassan megvalósulnak.
Minden olyan tökéletes volt, hogy erős kísértést érzünk a felülmúlhatatlan jelző használatára. Ezt azonban nem tehetjük meg, mert a szervezők jövőre nyilván még jobbra fognak törekedni és nem szeretnénk tőlük elvenni ennek a lehetőségét.
Hihetetlen volt a láthatatlan kezek tevékenysége (nevezzük talán rendezőgárdának), ami mindent megoldott. Mindenhol voltak eligazító táblák, szemetes kukák, ivóvíz, hidak. Karbantartották az utakat, eltüntették az előző éjszakai vihar nyomait, röviden: minden meg volt szervezve és tökéletesen működött. Ez volt a magyar csoda.
És hát a közönség. Róluk nem írok beszámolót, őket lehet dicsérni. Csodálatos közönség gyűlt össze. Vagy nevezzük talán válogatott közönségnek. De ebben is különleges volt, mert hiszen saját maga válogatta ki saját magát (a rendezők nem szóltak bele, ingyenes és nyilvános rendezvény volt), vagyis csak az jött el, aki úgy érezte, hogy itt a helye. (A médiák karanténja ebből a szempontból egészen biztosan nagyon hasznos volt.). A műsorok alatt az emberek nem lökdösődtek, nem tolakodtak, az első sorokban lévők jól nevelten leültek, az elhagyott mobilok és táskák ott maradtak (istenem, csak nehogy egy zsebtolvaj is elolvassa ezt!), míg a tulajdonosuk visszatalált, stb.. Ugyanakkor a közönség nagyon együttműködő volt, amikor a műsor ezt megkívánta (külön kiemelném a kis gyerekek bátor részvételét). Szinte hihetetlen, hogy ilyen közönség is létezik.
"Hét kitűzött célunk közül kiemelem a legelsőt, talán a legfontosabbat: a magyar emberek találkozhatnak egymással. Ez lelki emelkedésükre szolgálhat, s ezzel egy újabb lépést tehetünk a nemzetegyesítés felé. Úgy látom, hogy a jó szándékú, tisztességes magyar emberek találkozása olyan benső, lelki megerősítő folyamatokat indít el, amelyek nélkül nehéz elképzelni a nemzet összefogását. Én legalábbis nehezen tudom elképzelni, hogy ilyen gyújtópontok nélkül a nemzetegyesítés megtörténhessen, úgy vélem, hogy a Magyarok Országos Gyűlése ezt a szerepet be tudja tölteni ez alkalommal is. Ahol ennyi ember összegyűlik, ott hatalmas kapcsolati tőkerendszer épül ki - lelki, szellemi és gazdasági értelemben -, s ez a mi munkánk nélkül nem létezne. Ennek az óriási munkának köszönhető, hogy az emberek egymásra találhatnak, szövetkezhetnek egymással, szövetkezeteket, vállalkozásokat hozhatnak létre, iskolákat indíthatnak el. Találkozhatnak olyan fontos lelki, szellemi tartalmakkal, amelyeket terjeszteni tudnak saját köreikben, s ehhez most a Magyarok Országos Gyűlése biztosítja a helyet. Ez egy gyűjtő, erősítő hely tehát, olyan, amelyre feltétlenül szükség van."
Vukics Ferenc
A hagyományőrzők bemutatóit - immár hagyományosan - két alkalommal láthattuk. Pénteken ún. főpróbaként és szombaton úgymond igaziból. De mindkettő csodálatos volt. Tavaly képtárunkban is követtük ezt a sorrendet. A módszer hátránya, hogy a képsorok ismétlődtek, holott a mondanivaló szempontjából a jelenetek egymásra épülnek, így elég lett volna egyszer látnunk őket.
Ezúttal kísérletet tettünk a két alkalommal látott jelenetek összefésülésére. A módszer hátránya, hogy feltűnő a szereplők eltérő ruházata (a főpróbán viselt, mondjuk így gyakorló ruha és a másnapi díszöltözet) és a jelenetek zökkenőkkel teli egymásutánisága. Hiába no, nincs jó megoldás. De a képek azért szépek és felemelők.
A helyszín kialakítása olyan volt, hogy nappal szemben, ellenfényes felvételeket kellett készítenem. Mehettem volna a másik oldalra is, de akkor a szereplők nem szembe jöttek volna és a háttér sem lett volna az igazi. De nem baj. Így legalább most a pusztai harcosok sziluettjéhez a magyar puszta adja a hátteret. És valljuk be, ez egy nagyon oda illő háttér.
Az első Országos Gyűlés nagy újdonsága volt a Hétboldogasszony emlékének emelt sátorkápolna. A különleges rendeltetésű és kinézetű építmény rendkívüli népszerűségnek örvendett és szinte azonnal az egész rendezvény szimbólumává vált (az idénre elkészült rendezvényjelképen is ez szerepel). Ugyanakkor sok baj is származott belőle. Nagy szerepe volt abban, hogy a Katolikus Egyház - valószínűleg félreértések, hamis információk alapján - körlevélben fordult a rendezvény ellen és az újpogányság vádját fogalmazta meg vele szemben. Az Egyház álláspontja szerint ugyanis csak az általa felszentelt helyet lehet kápolnának nevezni, ez pedig nyilván nem katolikus kápolna, hanem hagyományőrző épület. Ezért a további félreértések elkerülése miatt a sátorkápolnát átnevezték hajlékra. Ezeket a félreértéseket az elmúlt év során sikerült tisztázni, így idén Dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek szentmisét is celebrált a Gyűlés idején a szomszédos tass-alsószenttamási Szent Jobb Lator templomban.
Őseinknek valószínűleg volt szentély vagy templom jurtája (a rokon kultúrájú népek hagyományából legalábbis ismerünk ilyeneket). A sátorkápolna ezért volt ilyen átütő sikerű: előhozta a tudatunk mélyén lappangó emlékeinket, végre olyan környezet vett körül bennünket, amit a sajátunknak érezhettünk. (Idén már a makettjét is kiállították, így egyszerre két példányban is gyönyörködhettünk benne.)
A sátorkápolnát (bocsánat: hajlékot) hét oszlop tartja, mindegyiken egy-egy Boldogasszony képével, amelyek a Boldogasszony egy-egy ünnepét szimbolizálják. A Boldogasszony, de különösen a Hétboldogasszony fogalma már sok fejtörést okozott a kutatóknak (az idegen nyelvi fordítókról már ne is beszéljünk). A ma elfogadottnak tűnő álláspont szerint feltehetően ősi asszonyistenség neve. Állítólag Gellért püspök tanácsára alkalmazták a térítők Szűz Máriára, így lett a Szűzanya törzsökös szinonim szava.
Ráadásul a népi megfogalmazás hét Boldogasszonyról beszél, azonban látnunk kell, hogy ez a megfogalmazás valójában nem személyekre, hanem világosan egyetlen személyiség: a Nagyboldogasszony hét ünnepére vonatkozik. Ezek a következők: Gyertyaszentelő Boldogasszony (Boldogasszony tisztulása, február 2.), Gyümölcsoltó Boldogasszony (az Üdvözítőnek Mária méhében való fogantatása, március 25., éppen 9 hónappal karácsony előtt, angol neve: Lady Day), Sarlós Boldogasszony (Mária látogatása Erzsébetnél, július 2.), Nagyboldogasszony (Mária mennybemenetele, augusztus 15., a Szt. Istvántól Magyarország védasszonyává tett Boldogságos Szűz legnagyobb ünnepe, angol neve: Lady in Harvest), Kisboldogasszony (Mária születése napja, szeptember 8.), a Boldogságos Szűz rózsafüzérének ünnepe (október első vasárnapján), Szülő Boldogasszony (Szűz Mária szeplőtlen fogantatásának ünnepe, december 8.).
Voriges Jahr wurde auf ehren der Sieben Gottesmutter eine Zelt-Kapelle aufgestellt, welche sehr beliebt geworden. Selbstverständlich wie jeder, kann der Gott auch nur eine Mutter haben, aber Sie hat sieben Festtage im Jahr, und das ungarische Volk "sieben Festtagen der Mutter des Gottes", kurz gesagt "sieben Mütter des Gottes" nennt sie (und noch dazu jeder hat eigenen Namen!). Die Namen haben vorchristliche Wurzeln, sie sind von der alt-ungarischen Mythologie zurückgeblieben. Die Zeltkapelle wird durch sieben Säulen getragen, auf allen sind eine Gottesmutter-Bild zu sehen.
The last year a tent chapel was put up on the honour for seven mothers of the God, which very much been liked. Of course like everybody, the God can have only one mother, but she has seven holidays in the year, and the Hungarian people "seven holidays of the Mother of the God", briefly "the seven Mothers of the God" call them (everybody has own name). The names have pre-Christian roots; they have stayed behind of the Old-Hungarian mythology. The tent chapel is carried by seven columns, on all are to be seen a Mother's of God picture.
A tisztán jurtákból álló táborrész az idén kisebb volt. A sátorkápolna körül alakítottak ki egy kicsi, de arányos tábort, ami így együttesen képezte a szakrális területet. A többi jurta egyéb sátrakkal vegyesen a szállásterületen volt felállítva.
Az országkerülés ősi szokás, célja az ártó hatalmak legyőzése. Ez a szokás jelenik meg a falusiak húsvéti határjárásában és a katolikusok körmenetében is. A magyar hagyomány szerint a nemzet nagyjainak is "országvédő kört" kell járniuk, hogy szakrálisan is biztosítsák a haza védelmét. Erre utal a híres Kossuth nóta is:
"Kossuth lova megérdemli a zabot,
Kétszer kerülte meg Magyarországot.
Ha még egyszer körülkerülte volna,
Magyarország ilyen bajba' nem volna."
Ennek emlékére a lovasok háromszor körüllovagolják a gyalogosok által megformált Magyarország határait.
Das ist eine uralte Gewohnheit, welcher Zweck der Sieg über die böse Macht ist. Nach der ungarischen Tradition sollten die großen Persönlichkeiten der Nation sogenannten "Vaterland-Schutzkreis" reiten, so dass das Vaterland auch im heiligen Sinn geschützt wird. Bekannteste Beweis darüber ist das berühmte Kossuth Lied (über das Pferd von Ludwig Kossuth, welcher nur zweimal um das Vaterland reitet, was sehr schwere Folgen hatte). Die Teilnehmer der Infanterie bildeten eine lebende Kette über die Grenze des Vaterlandes und der Teilnehmer der Kavallerie umreitet dreimal.
This is an ancient custom which purpose is the victory over the bad power. After the Hungarian tradition the big personalities of the nation should ride so-called "native country protection circle", so that the native country is also protected in the holy sense. The best known proof about is the famous Kossuth song (about the horse of Louis Kossuth which rides only twice around the native country what had much heavy results). The participants of the infantry formed a living chain about the border of the native country and the participants of the cavalry around rides three times.
Egy külföldi példa / Eine Parallele aus dem Ausland / A parallel from abroad
Hasonló lovas határkerülés Európa más népeinél is szokásban van. Példaként említhetjük a felső-lausitzi szorbokat Németországban, ahol ezt húsvéti lovaglásnak nevezik. Húsvét vasárnap az otthoni templomban megáldják a lovasokat és elküldik a szomszéd településre, hogy hirdessék ott Krisztus feltámadását. A menet templomi zászlók, keresztek és a feltámadt Krisztus szobrával az élen imádkozva és énekelve útnak indul. A szokás eredete feltételezhetően még a kereszténység előtti időkbe nyúlik vissza. Akkoriban az emberek a tavasz kezdetekor gyalog vagy lóháton megkerülték a birtokaikat, hogy megvédjék a rossz befolyásától.
Ähnliche Reiterprozessionen auch bei anderen Völkern Europas üblich. Zum Beispiel bei den Sorben in Deutschland (in der Oberlausitz in Sachsen), wo man es Osterreiten nennt. Am Ostersonntag werden die Reiter vor der heimatlichen Kirche gesegnet und in die Nachbargemeinde gesandt, um dort die Auferstehung Christi zu verkünden. Angeführt von den Fahnenträgern mit Kirchenfahnen, Kreuz und einer Statue des auferstandenen Christi macht sich die Prozession betend und singend auf den Weg. Der Ursprung des Osterreitens wird in vorchristlicher Zeit vermutet. Einst sollen die Menschen am Anfang des Frühlings zu Fuß oder zu Pferde ihren Besitz umrundet haben, um ihn vor bösen Einflüssen zu schützen.
Similar rider's processions also with other people of Europe usually. For example, by the Sorben in Germany (in the Upper-Lausitz in Saxony) where calls it Easter horse riding. On Easter Sunday the riders are blessed before the home church and are sent in the neighboring settlement to announce there the resurrection of Christ. Stated by the standard-bearers with church flags, cross and a statue of risen Christ the procession gets on the way reciting and singing. The origin of the Easter horse riding is supposed in pre-Christian time. Once the people at the beginning of the spring on foot or on horseback her possession umrundet have to protect him against bad influence.
Őseink belátták, hogy csak együtt lehetnek sikeresek, ezért közös elhatározással vérszerződést kötöttek és nagyfejedelemmé választották Árpádot. Lovasaink fergeteges vágtával emlékeztek erre az örömteli eseményre.
Die Ungarn haben gesehen, dass nur vereinigt können erfolgreich sein. Ein Blutvertrag wurde durch sieben Stämme gebunden und Arpad wurde für den Großfürst gewählt (Erhebung auf dem Schild). Die Reiter galoppieren mit voll Freude.
The Hungarians have seen that only united can be successful. A blood contract was bound by seven trunks, and Arpad was chosen for the great prince (Elevation on the shield). The riders gallop with fully joy.
Az ostorról azonnal két híres személy is az eszünkbe juthat. Ráadásul a magyarságnak mindkettőjükhöz különleges kötődése van. Az egyik Attila, akit Isten ostorának is szoktak nevezni, a másik pedig maga Jézus, aki ostorral kergette ki a kufárokat a templomból. Az ostor mindkét esetben a bűnök elleni küzdelem (ill. a bűnök miatti büntetés) szerepkörében jelenik meg. A középkorban elterjedtek voltak a magukat bűnösnek valló emberek magukat ostorral sanyargató vezeklései (flagellánsok, önkorbácsolók). Valahonnan innen vezethető le az ostor tisztító szerepe és használatának szakrális jellege.
De találhatunk további példákat is. Lucius Domitius Aurelianus római császár (270-275) érmének hátoldalán Mars hadisten lándzsával és Sol napisten ostorral látható. Ez az óperzsa napisten, a Sol invictus=Legyőzhetetlen Nap pogány tiszteletének emléke. Ha ehhez még azt is hozzávennénk, hogy a sólyom szavunk töve kapcsolatos lehet Sol napisten nevével, akkor az már messze túlmutatna beszámolónk keretein és az ostor kultúrtörténetéről írott tanulmánnyá válna.
A pásztoremberek számára ugyanakkor az ostor munkaeszköznek számított, bravúros kezelése a mindennapokban elengedhetetlen volt. Így aztán egyfajta értékmérővé vált, a virtus része lett. Az elsajátítás mértéke a felnőtté válás egyfajta mutatójaként jelent meg.
És mint mindig kéznél lévő eszközt, egyúttal fegyverként is használni lehetett és kellett, amikor a pásztornak meg kellett védenie az állatállományt vagy saját magát. A harcban való használatra az egyik legismertebb példát Rózsa Sándor és társai nyújtották, amikor részt vettek a szabadságharc fegyveres küzdelmeiben.
A magyar pásztorok ostora, az ún. karikásostor ma újra virágkorát éri. A barantások felfedezték és újra használatba vették. Egy ostormenetet végignézni lélegzetelállító élmény.
Die Peitschen der ungarischen Hirten (sogenannter karikásostor) können in drei Zwecken verwendet werden. Sobald im heiligen Sinn, um von Sünden (als Strafwerkzeuge wegen der Sünde zu reinigen, sieh Atilla, als eine Geißel des Gottes), dann als Werkzeuge der Pferd-Hirten und Letzt als eine Waffe. Der Gebrauch von Peitschen in Ungarn wird heute wieder populär.
The whips of the Hungarian shepherds (so-called karikásostor) can be used in three purposes. Once in sacred sense, to clean from sins (as penal tools because of the sin, see Atilla, as a scourge of God), then as tools of the horse shepherds and last as a weapon. The uses of whips in Hungary today again become popular.
Az íj nemcsak fegyver, hanem a belső út fontos eleme. A kimondott szó - kilőtt nyíl. Ma már több tízezer magyar használja újra ősei jelképes fegyverét. A közös lövés az egység kifejezője.
Der Bogen nicht nur Waffe, sondern wichtiger Bestandteil der innere Weg auch. Ein ausgesprochenes Wort ist wie ein abgeschossener Pfeil. Heute benutzt die symbolische Waffe seine Ahnen mehr zehntausende Ungarn wieder. Das gemeinsame Schießen symbolisiert die Einheit.
The bow not only weapon, but important component the internal way also. A pronounced word is like a shot arrow. Today the symbolic weapon his forefathers uses more ten thousands of Hungarian again. The common shooting symbolizes the unity.
Elővágtat a lovasság és ostromzár alá vonja a palánkvárat. Aztán megjelenik a gyalogság létrákkal és megkezdi a vár ostromát. A várbeliek kitörnek és mozgalmas küzdelem bontakozik ki. Az egész nagyon látványos, de van egy súlyos szépséghibája: mindkét oldalon magyarok harcolnak. Vagyis önpusztító testvérháborút látunk, a magyar történelem talán legsúlyosabb bűnét. Ez tűrhetetlen, ezért égi szózat szakítja félbe a küzdelmet, az Úr hangja megfeddi a magyarokat és egységbe szólítja őket. Úgy tűnik van foganatja, mert még a közönség soraiból is tömegesen csatlakoznak.
Wir sehen eine bewegte Schlachtszene, aber etwas ist nicht richtig: Ungarn kämpfen gegen Ungarn. Das ist die schlechteste Sünde der ungarischen Geschichte: der selbstvernichtende Bürgerkrieg. Dann kommt eine Rede aus dem Himmel, der Gott verweist die Ungarn. Die Ungarn haben sich wieder vereinigt.
We see a moved battle scene, but something is not right: Hungarian fights against Hungarian. This is the worst sin of the Hungarian history: the self-destructive civil war. Then comes a speech from the sky, the God reprimand the Hungarians. The Hungarians have united again.
A Szent Koronának az országban van a helye. Amikor a Habsburgok elvitték innen, ezt mindenki természetellenesnek tartotta és amint lehetőség nyílott rá diadalmenetben hozták haza. A szigorú őrzési szabályok miatt ritkán indul országjárásra, utoljára 2001-ben járt Esztergomban. Helyette a Szent Jobb "szokott" útnak indulni, nagyon emlékezetes az 1938-as, a Szent István halálának 900. évfordulóján tett országjárása az Aranyvonaton. 1988 óta pedig a budapesti Bazilika körüli körmenet idézi fel az egykori országjárások emlékét. A Magyarok Országos Gyűlésén a Szent Korona másolata "járt" (ostormenet felvezetéssel!), hogy a magyarok kifejezhessék a hódolatukat előtte a Hétboldogasszony hajlékában.
Die Heilige Krone Ungarns nimmt manchmal auf Landesgang teil, durch den die Leute huldigen können. Weil die Heilige Krone streng bewahrt wird, wird häufig durch die rechte Hand von Heiligem Stepan vertreten (sogenannte 'Heilige Rechte Hand'). Jetzt ist es möglich, die Kopie der Heiligen Krone zu ehren.
The Holy Crown of Hungary sometimes takes part on land way by which the people can honour. Because the Holy Crown is strictly preserved, will often represent by the right hand of Holy Stephan (so-called 'Holy Right Hand'). Now it is possible to honour the copy of the Holy Crown.